Árnyék és Fény

Fehér vagy fekete,

jó vagy rossz,

nappal a Nap,

éjjel a Hold.

Csillagok fényei világítják be az utat,

a Hold kíséri őket,

hogy szívemet melegen tartsa,

a Nap megvilágítja mindet.

Lehull a lepel a sötét birodalomról,

és mágiát gyújt az ember,

hogy lengje be a tájat a Fény,

és gyógyítsa lelkét sebhelyén.

Társra lel a magány,

abban kire nem is számított,

és elengedi fájdalmát,

mert Ő meggyógyított.

Bevilágítja a sötétséget,

és csak a Fény mellett létezik most már,

mindkettő látható,

az út a Fényben vezet tovább.

Akinek mennie kell, hadd menjen,

akinek maradnia, az itt legyen velem!

Legyünk társak az úton,

és létezzünk Szeretetben!