A bálnák


A bálna és orka bölcsek jóindulatú kozmikus lények, akik azért vannak itt, hogy bolygónkra hozzák a szeretet frekvenciáját. Hogy összhangot teremtsenek a bolygó és énekük között. Ahogy úszkálnak az óceánban, sokkal többet tesznek, mint azt mi, emberek gondoljuk. Fizikai jelenlétük hatással van a Föld mágneses mezejére, a belőlük áradó harmónia pedig arra hív meg minket, hogy emlékezzünk saját lelkünk énekére. Ha belenézel egy bálna szemébe, soha nem fogod elfelejteni. A bálnák belelátnak lényed legmélyére, és ettől egy szempillantás alatt örökre megváltozol. A fizikai világ, a sérelmek, identitásod, személyiséged, történeted mögé látnak. Közvetlenül a lelkedbe. A bálnák arra hívnak, hogy átadd magad legmélyebb igazságodnak, és másokkal is megoszd azt. Hogy meghajolj az előtt, aki igazán vagy. Tárd szélesre a szíved, hogy mindent befogadhass! Engedd el a félelmeidet, a kétségeidet és az ajtód előtt heverő terheket! Kérdőjelezz meg magadban mindent, amitől nem érzed jól magad! Engedd, hogy mások meglássák igazi önvalód, és nekik is biztosítsd ugyanezt, hogy te is megláthasd másokban! Vesd le magadról személyiségvonásaidat, és azzal légy elfoglalva, hogy megmutasd lelked igazi tulajdonságait, ami azért jött ide, hogy énekeljen! Engedd, hogy a szíved négy kamrájában visszhangzó ének mind a négy irányba szétáradjon! Fejtsd le magadról a szenvedés és a fájdalom rétegeit, és mutasd meg másoknak lelked igazi énekét! És próbáld meglátni te is mások lelkét! Oszd meg másokkal a dalodat!

Ha elér hozzánk a bálna éneke, akkor arra vagyunk hivatottak, hogy megfigyeljük azt; egy ősi tudást, amelyre most szükség van, elérhetővé kell tennünk a világ számára. A bálna visszavezet az eredethez, ahol belénk áramolhattak az ősi ismeretek. Arra ösztönöz, hogy vonuljunk vissza bensőnk legmélyebb zugaiba, adjunk magunknak időt, annyit, amennyire szükségünk van, és horgonyozzunk le saját középpontunkban. Arra buzdít, hogy gyógyítsuk meg az ősbizalomban keletkezett sérüléseinket, ezalatt rendkívüli látásmódot hoz közelünkbe, és összeköt lelkünk magvával és választott családunkkal. A bálna arra ösztönöz, hogy feltétel nélkül bízzunk intuitív, befogadó erőnkben - mert az őserő, és az, amit tudni kell - vagyis, hogy az energiamezőt magunkban és magunk körül stabilan fenntarthassuk -, bennünk lakozik. A bálna segít megszabadulni a megrögzött kapcsolatoktól és a régi függőségektől, segít rátalálni a szükséges távolságtartásra azokkal az ügyekkel szemben, amelyek nem egyeznek a mi rendszerünkkel; így megtalálhatjuk magunkban a nyugalmat és a védettséget, szabad úton járhatunk, belső áramlatainkat követhetjük, és ezek szerint élhetünk. A bálna hullámszerű felbukkanása és lemerülése a vízbe a polaritás táncát mutatja - kívül és belül, férfi és nő, világos és sötét, belégzés és kilégzés - arra szólít fel, hogy kövessük a mozgást anélkül, hogy ítéletet mondanánk.

Üzenete: "Mélyen magamban rátalálok a kérdéseimre kapott válaszokra." "Összeköttetésben állok az ősi tudással, és bízom a megérzéseimben."

Kulcsszavai: Spirituális fejlődés, ősi tudás, bölcsesség, távkommunikáció, a Lélek útja, az alkotás, az ének hatalma, a belső mélységek megelevenedése, a család, a közösség ereje, navigáció, védelem, segítség, fizikai és érzelmi gyógyulás, békés erő, gondoskodás.Erősen kötődik a föld mágnesességéhez, belső iránytűje mutatja az utat. Megvilágítja a helyes utat, a viharos hullámokban is képes irányt mutatni. A bálna mozgása a hullámzáshoz hasonló, lassan ismétlődő, néha termetét meghazudtoló módon gyors, éppúgy a felszín, mint a mélység ismerője. Emlékeztet, kik vagyunk valójában, emlékeztet az Egységre.

Minden évben a Spitzbergákon, a Norvégiához tartozó Északi-tenger ezen részén a bálnák összegyűlnek, és az égre merednek órák hosszáig mozdulatlanul. Sokszor száz bálna is összegyűlik, s hátborzongató némasággal teszi a dolgát. Senki sem tudja, miért csinálják ezt. Eddig a tudósok csak sci-fi-be illő találgatásokba bocsájtkoztak... Az érdekesség az, hogy sok kutató jelzett hasonló viselkedést a delfineknél is. Jacques Yves Cousteau, a híres búvár és felfedező tündérkörnek nevezte az ilyen néma csoportosulást. A családja és a barátai állították: - sok minden más anomáliával együtt erre a jelenségre is tudta a választ, de ha valaki rákérdezett valami titkozatos esemény magyarázatára, mindíg azt hangoztatta, hogy az emberiség még nem érett meg arra, hogy megtudja a válaszokat...