A Zöld Ember

A minap ez a fa szólított meg. A Zöld Ember mosolyát láttam benne. Megpróbálom szavakkal körbe írni azt az élményt, amit ez a fácska abban varázslatos pillanatban nyújtott, de szavakkal csak megközelíthető, nem leírható ez az élmény: valamilyen egészen eredeti és sajátos, a lényéből fakadó vidámságot, örömet, a teljes harmóniát, összhangot lénye és a világa között, valamilyen gyermeki ártatlanságból, tisztaságból fakadó szabadságot, vidámságot, szeretetet, láttam benne, valamilyen táncos, játékos energiát.

A kép jobb oldalán található fehér fa is megszólított: ahogy a 2 törzs egymáshoz kapcsolódik, egy kört zárnak be, amiről a Természet rejtett birodalmaiba vezető kapu jutott eszembe.

De ki is az a Zöld Ember?

A legegyszerűbb válasz, hogy egy szellem, ő a lelke mindennek, ami zöld és növekedésben van. E zöld Lény az összes fa élő inkarnációja, és azt a természeti körforgást képviseli, amitől minden élőlény élete függ. Amikor még minden fából és kőből készült, az emberek megtanulták tisztelni azokat a dolgokat, melyek menedéket nyújtottak nekik; a tetőgerendát a fejük felett, az asztalt, aminél étkeztek, a széket, amin ültek, az ágyat, amiben aludtak és a csűrt, ahol a gabonát tárolták. Magát a gabonát is nagy becsben tartották, mivel ételt és italt (kenyeret és sört) biztosított. Mindezt a gyarapodás jótékony szellemének tulajdonították, akit a Zöld Ember személyesített meg. A Közel-Keleten a növényvilág ottani isteneihez kapcsolódik, akik az életerőt képviselték, ezért tisztelet és imádat övezte őket. A Zöld Ember szoros kapcsolatban áll az évszakokkal is. Európában még most is jelen van bizonyos ábrázolásokban, pl.: a május eleji tavaszi mulatságon, Szent Iván napján, a téli napfordulókor és más, kevésbé ismert természeti ünnepeken is. Függetlenül attól, hogy milyen formában jelenik meg, ő képviseli a természeti világ életerejét és őt idézi meg "A Természet szellemének jóslatai" kártya. A Zöld Ember az univerzum örökké jelenlévő energiájának, vagyis az élet erejének egyik képviselője és ez az erő manapság leginkább a minket körülvevő fák fenséges jelenlétében nyilvánul meg.

Felhasznált irodalom: A Természet szellemének jóslatai