A HATTYÚ MINT SZIMBÓLUM
A minap a Dunaparton voltam és mielőtt elindultam volna haza, megjelent 2 hattyú a vízen. Gyorsan lefotóztam őket és ahogy fotóztam egyszer csak nagyon határozottan megindultak felém. Kicsit megijedtem, mert olyan közel jöttek és megfordult a fejemben, hogy nehogy megcsípjenek, de végül nem történt semmi baj. Ez nekem kicsit azt is jelenti, hogy közel jött és kommunikál a Természet - más hasonló élményeim is voltak aznap a parton halakkal, szitakötőkkel, lepkékkel, nem lehetett ezekre a jelenségekre nem oda figyelni - és azt is jelenti, hogy közelebb kerültem önmagamhoz is. Illetve mindent, amit a hattyú szimbolizál.
Kulcsszavak: A Lélek madara. Tisztaság, szépség, erő, kapcsolat a Tündérbirodalommal, egyensúly, ártatlanság, szabadság, fény, kecsesség, nőiesség, pozitív változások, felsőbb világokból származó üzenetek, intuíció, hosszú élet, költői ihlet, költészet, zene, tánc, örök szerelem, stb...
Amikor megjelenik a hattyú az életünkben, érzékennyé vagy érzékenyebbé váltunk mások emócióira is. Az őszinteség, szeretet, a belső szépségre való fogékonyság nagyobb szerepet kap. Megmutatja miként láthatjuk meg önmagunkban és másokban a belső szépséget - a külső megjelenéstől függetlenül. Arra tanít, hogyan ismerhetjük és szerethetjük meg önmagunkban az itt is felsorolt pozitív motívumokat. Segít megszabadulni attól, hogy mindenáron meg akarnánk felelni a tőlünk idegen elvárásoknak. Bátorságot, inspirációt, erőt ad hozzá, hogy saját utunkon járhassunk. Mi több: az árnyékterületek szépségére is felhívja a figyelmet.
Mint lélekszimbólum képes arra, hogy hidat építsen új tartományokba, új hatalmakhoz. A hattyú kapcsolatot jelent a Tündérbirodalomhoz. Erejét kordában kell tartani, különben rosszul végződhet valami.
Egyértelműen a lélek szimbóluma. A Lélek a Szellem megnyilvánulásának eszköze a spirál magasabb mentén "Én vagyok az anyagban keresztre feszített lélek, amely anyagtól felszabadítom magam." A mennyekben repülő örökkévalóság a lélek jelképe, az ember igazi halhatatlan teste.
A hattyú üzenetét "A rút kiskacsa" története hordozza. A legnagyobb metamorfózis az ostoba önhittséget állítja szembe a nemes öntudattal. A külső szépséget hozza összefüggésbe a lelki fejlődéssel. A hattyú élete minden tudását megszerzi, és elénekli élete utolsó hattyúdalát, majd átadja lelkét a teremtőnek. Olyan lélek, amely a magasságos mennyekig száll, ez az a csodálatos "élet madara", amelyről annyi legenda szól. Az ösvénynek ezen a 3. fokozatán a cséla leveti a 4. és az 5. béklyót: a vágyat és az ellenszenvet. Az egész mindenségben csupán "Az Egy Létezőt" látja és a külső burok többé nem vakítja el, akár szép, akár csúnya.
Kérdések, melyekkel érdemes foglalkoznunk, ha a hattyú megjelenik az életünkben:
Bízunk-e önmagunkban, sorsunkban, s abban, hogy jóra fordulhat.?
Tudunk-e örülni a nagyobb és kisebb dolgoknak - egyáltalán: bárminek?
Esetleg valamiért belesüppedtünk a magány, világfájdalom, bánat állapotába és nem tudunk kikecmeregni belőle? Megvan hozzá a bátorságunk?
Azt érezzük-e, hogy nem értenek meg bennünket, hogy többet adunk, mint kapunk?
S valóban így van ez?
Ha igen, akkor hogyan tudunk ebből erényt kovácsolni, hogyan találjuk meg mellette vagy benne az örömöt?
Ha elvesztettük hitünket a tündérmesékben, hogyan tudjuk visszaszerezni?
Birtokunkban van-e a belső tisztaság?
Árnyék-területeinkhez való viszonyunkon kell-e javítani és hogyan?
Forrás: https://karmaasztrologia.info/szimbolumok-allatok-az-eletunkben/