Téli táj

Határtalan a végtelen táj,

hó borítja a földet, míg csak az ember ellát.

Beleszagol a levegőbe és érzi a hideg szagát,

bejárja torkát és tüdejét, kitágítja térfogatát.

Hó hull az arcára, ráfagy a szakállára,

szél lengi körül, örvénylik a kristályok csillogása.

A távolban egy őz kimerészkedik, biztos éhes,

szimatol a földön, legeli a még megtalált zöldet.

Élvezi a természet fehér tisztaságát,

nyugalmát, békéjét, háborítatlanságát.

Az Ember halkan leül a földre és csodálja őt a távolból,

majd hanyattfekszik és hóangyalkát készít a szűzhóból.

Feltekint az Égre és verőfényes Napsütés világítja be az Eget és a Földet,

Legyen szép a nap és a szeretet melegítse szíved!