Samhain dekoráció

Elkészültem a Samhain-i dekorációmmal. Nem nagyon volt koncepció a fejemben, inkább áramoltam, de azért volt néhány kiinduló pont, amit szerettem volna követni. Pl.: hogy a halottak tiszteletére fekete gyertya legyen középen és aköré rendeztem a többi kelléket. Illetve ahhoz képest, hogy nem akartam gyertyát gyújtani az ünnepkor - a tavalyi bejegyzésemben, leírtam, hogy miért nem gyújtok gyertyát iyenkor - viszonylag sok gyertya kapott helyet az oltáron. A háttérben lévő 2 véres gyertyából inkább szeretetgyertya lett, a színénél fogva, ugyanis amit pirosnak vettem, amikor kibontottam, jöttem rá, hogy az inkább rózsaszín. A 4 elem is helyet kapott, bár nem az egyes elemeknek megfelelő elhelyezésben, de lett víz illetve illóolaj párologtatása a víz elem miatt, füstölő a levegő elem miatt, az ásványaim a föld elem miatt, és a gyertyák a tűz elem miatt (is). Középre helyeztem a fekete színű ásványaimat, köréjük pedig fekete, pókháló mintás ledes mécseseket, hogy ezeket használjam az ünnepkor. Most a fénykép kedvéért meggyújtottam a gyertyákat, és annyira tetszik, hogy lehet, hogy mégis fogok gyertyát gyújtani. Még nem biztos, majd meglátom, hogy érzem. Az a lila aura, ami a fényképen látható, nem tudom, hogy került rá a képre, nem akarok belemagyarázni semmit, de megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy az oltárom auráját sikerült lefotózni. A többi dekor pedig mindig az oltáron van, kivéve a halloween-i tök mécsestartót és a pókokat, értelemszerűen.

A Samhain-i bejegyzésemben írtam hagyományokról, amiket ilyenkor szoktak végezni. Ilyen a parshell, amit még szeretnék elkészíteni, bár azt még nem tudom, hogy mivel fogom összekötözni a 2 faágat, mert se szalmám nincs, se raffiát nem vettem, de ha találok kötözésre alkalmas valamit, akkor elkészítem. A halottak tiszteletére való szertartást valószínűleg nem fogom megcsinálni, mert egyenlőre nem érzem magam felkészültnek egy ilyen szertartásra, és nem szeretnék semmit sem megidézni, amivel aztán nem bírok el. Úgyhogy marad a néma vacsora, bár nem készülök külön ünnepi menüvel, csak muffint vettem és egy sütőtök krémlikőrt (a Holló nevű italt sem tudtam már bevállalni anyagi okokból), de ebből lehet, hogy teszek a szabadba felajánlásként. Az eltávozott szeretteimről teszek majd még ki képet az oltárra, de őket sem szeretném megidézni, nyugodjanak békében, nem szeretném őket háborgatni. Majd magamban megemlékezem róluk, de semmilyen nem emberi létformával sem szeretném felvenni a kapcsolatot. Remélem békén hagynak, úgy ahogy én is őket.

Egyébként meg azt gondolom, hogy mindenki úgy ünnepeljen, ahogy a hite megkívánja, vagy ahogy szíve szerint érzi. Szerintem nem muszáj semmilyen kötött vagy dogmatikus szertartást követni, sokkal fontosabb, hogy érezzünk, szeressünk, és szeretetből cselekedjünk és emlékezzünk, és mindenki úgy ünnepeljen, ahogy jónak és helyesnek érzi. Szerintem én Harry Potter-t fogok nézni. Régen még buli volt horrorfilmeket nézni és együtt félni, de ma már jobban preferálom a nyugodt, könnyed, vidám atmoszférát az otthonomban.

Remélem tudtam néhány ötletet adni. Kellemes ünnepeket kívánok!

Ma reggel (10.31.) kimentem az erdőbe, hogy faágat gyűjtsek a parshell-hoz. Általában az a tapasztalatom, hogy ha az alkotási folyamathoz szükségem van valamire a Földtől, mindig találok megfelelőt. Így találtam a szív alakú kövemet is a kertemben, vagy egy másikat a dunaparti sétányon, amikből szeretetkavicsot készítettem. Most is elég hamar megtaláltam a 2 egyenes, megfelelő méretű faágat szinte egymás mellett, ami a parshell-hez kell. Nem volt kedvem rögtön haza jönni, úgyhogy kicsit még sétáltam, élveztem az erdő auráját. Készítettem néhány fotót, arról, ami úgy megragadott abban a pillanatban - nem tudom, hogy a képeken mennyire jön át - és még egy falevelet is sikerült elkapnom földet érés előtt, hogy teljesüljön a kívánságom. És szerintem láttam egy fénykaput. Egy pillantra az egyik fa törzse mellett, hosszú csíkban, egy villanást láttam. Nem lehetett vaku, sem más mesterséges fény. És nem is hallucináltam. Biztos az volt. Haza jöttem, a levendulateám megfelelően kiázott, amit indulás előtt készítettem, hogy majd megiszom, ha hazaértem. Így is tettem. Majd elkészítettem a parshell-t. Ilyen lett:

Ma délelőtt (11.01.) megint kimentem az erdőbe, hogy megfigyeljem, lehet-e valami különbséget érezni a Samhain-i ünnepkor, ahhoz képest, mint ahogy általában érzékelem az erdőt. És tényleg varázslat van! Varázslat mindig van, de most nagyon erőteljesen éreztem. Van egy tisztás feljebb, kb ¾ óra séta, felsétáltam. Majd leültem a tisztáson a fűbe, levettem a cipőm és csak engedtem, hogy hasson rám a légkör. Egy kis idő után azt vettem észre, hogy szépen lassan elkezdett minden fényben és szeretetben úszni. Egy kicsit töltődtem, aztán elindultam vissza, és mire kiértem az erdőből, valami határtalan nyugalom lett úrrá rajtam, az egész testem és az elmém ellazult, teljesen feltöltődtem és kikapcsoltam. Mikor hazaértem, megittam a teám, amit indulás előtt készítettem be, most borsmenta teát csináltam. A kedvencem a citromfű, nagyon szeretem nem csak teában, hanem fűszerként is és a szappanomban is. Készítettem néhány fotót is. Az első fotón látható, különleges irányokba nővő faágakról egy sigil látomása jelent meg a lelki szemeim előtt, a fa és ágainak alakjából fogom elkészíteni. Az utolsó fotón pedig egy odu látható, ott laknak a Tündérek.😁🧚‍♀ Este pedig megtartom a Néma Vacsorát.