Válasz egy évezredes kérdésre

Az univerzum története csillagokban elmesélve

5.rész

51 Pegasi

"Vajon csak egy vagy több világ is létezik? Ez a Természet legcsodálatosabb és legnemesebb titka. Olyan titok, melyet az emberi lélek saját magából kiindulva szeretne megfejteni." Ezt Albertus Magnus, német tudós írta a 13.században. Erre a nemes és csodálatos titokra azonban csak 700 évvel később derült fény - méghozzá az 51 Pegasi nevű csillag révén.

Az emberiséget már évezredek óta foglalkoztatta, hogy léteznek-e vajon "más világok" is a miénken kívül. Az ókori Görögországban már a Szókratész előtti időkben is spekuláltak arról, hogy vajon a Föld az egyetlen létező "világ", vagy csupán a sok lehetséges világ egyike. Az atomista filozófus, Démokritosz annak idején azt állította, hogy több határtalan kiterjedésű, határtalan világ létezik egymás mellett, mely feltevésből kiindulva néhányan több, néhányan pedig kevesebb lehetséges Nap és Hold létezésére következtettek. Az ezekről a kérdésekről való elmélkedés és értekezés az ezt követő évszázadokban is tovább folyt, ennélfogva a középkor, valamint a kora újkor teológiáját és filozófiáját is nagyban meghatározta. Az, hogy az adott elmélet Istent vagy a Természetet helyezte előtérbe, tulajdonképpen mindegy is - egyértelmű választ sajnos senkinek nem sikerült találnia.

Persze teológiai szinten lehetett azzal érvelni, hogy a Bibliában szó sincs többfajta világról, minek következtében ilyenek nem is létezhetnek. Vagy épp ellenkezőleg, azzal, hogy egy mindenható, mindenütt jelenvaló, végtelen Istennek meg se kottyanna végtelen sok másik világot is teremteni. Teológusok, filozófusok és természettudósok évszázadokon keresztül rengeteg különféle érvet hoztak fel esetleges másik világok létezése mellett, és ellen. A veszekedésen, spekuláción és vitatkozásokon kívül azonban sokkal többet nem tudtak tenni. Ahhoz túlságosan keveset értettek a világ valódi működéséből.

Első lépésként ugyanis be kellett látni, hogy a Föld egy bolygó, mely egy csillag, jelen esetben a Nap körül kering. Azután arra is rá kellett jönni, hogy az égbolton látható, sok másik fénypont is egy-egy csillag, csak azok jóval messzebb vannak tőlünk, mint a mi Napunk. Az embernek meg kellett értenie, hogyan keletkeznek a csillagok és a bolygók, ráadásul ehhez olyan eszközökre volt szükség, melyekkel az égi jelenségeket meg lehet vizsgálni.

Nem csoda, hogy egészen az 1980-as évekig kellett arra várni, hogy a tudósok komolyan kutatni kezdhessenek egyéb, "lehetséges világok" után. Másképp fogalmazva extraszoláris bolygók után, melyek szintén bolygók, csak éppen nem a Nap, hanem egy másik csillag körül keringenek.

Az emberek persze már régebben is tudták, hogy ez a lehetőség fennáll. Csak amíg nem értették, pontosan milyen körülmények között keletkeznek a bolygók, az sem lehetett világos a számukra, vajon mennyi van belőlük. Lehetséges, hogy a Nap a maga 8 bolygójával speciális eset a kozmoszban? A kérdés izgalmasságát jól mutatja, hogy az egyesült államokbeli és kanadai csillagászcsoportok között a 80-as, 90-es években megindult a versengés az első extraszoláris bolygó megtalálásáért kijáró babérokért.

A bolygó-vadászat nyertese végül két "kívülálló" lett: a genfi egyetemen dolgozó Michel Mayor, és doktorandusz hallgatója, Didier Queloz. 1994. áprilisában teleszkópjukkal befogták az 51 Pegasi nevű csillagot. A tőlünk 50 fényévre levő csillag a Pegasus csillagképben található, és egy kicsivel nagyobb, és öregebb is, mint a Nap. Megfelelő körülmények között szabad szemmel is valamennyire látható - a bolygók azonban, melyeket a két svájci tudós felfedezett, hathatós technikai segítség nélkül nem. Szigorú értelemben véve még technikai segítséggel sem: Mayor és Queloz csupán indirekt módon fedezték fel az égitesteket, mivel észrevették, hogy a csillag egész különös módon ide-oda imbolyog. És mivel minden bolygó kifejt valamelyes gravitációs erőt arra a csillagra, mely körül kering - akármilyen csekély legyen is az -, a csillag kicsikét elmozdul erre-arra. Ezt az imbolygást a csillag fényének elemzésével meg lehet mérni, ebből pedig ki lehet számolni a körülötte keringő bolygók tömegét és pályáját.

Aki azonban azt állítja, hogy választ talált egy évezredes dilemmára, annak bizony a hitetlenkedők hadával is szembe kell néznie: eleinte természetesen Mayor és Queloz felfedezését is kétkedve fogadták. A kérdéses bolygók létezését azonban később több, egymástól független megfigyelés is alátámasztotta. A bolygó kétszer akkora, mint a Jupiter, de csak fele olyan nehéz - viszont teljeséggel valódi. És ezzel a felfedezéssel végérvényesen világossá vált: igenis léteznek a miénken kívül más világok is!

Persze más csillagok körül is keringenek bolygók, de az 51 Pegasi volt az első olyan csillag, mely számunkra ezt a régóta dédelgetett feltevést igazolni tudta. És ez lett az egyik olyan csillag is, aminek a Nemzetközi Csillagászati Unió 2015-ös konferenciáján  új nevet adott. Azóta - a felfedezők nemzetiségét tekintve nem túl meglepő módon - Helvetiosnak hívják.