Üzenet Édesanyámtól

Halottak napja lesz és az édesanyám már nincs köztünk. Írtam neki egy verset és igyekszem feleleveníteni mindent, ami ő hozzá kapcsol. Valamiért, lehet, hogy itt van most velem, érzem az érzéseimet ő felé, ahogy anno éreztem, mikor még velem volt. Nem akartam őt megidézni, hogy nyugodjon békében, de most nagyon közel érzem magamhoz. Nem úgy, mint tinédzser koromban, amikor folyamatos harcban álltunk, hanem inkább a szerető, elfogadó, támogató jelenlétét, hogy kövessem az ösztöneimet. Először érzem, hogy arra sarkall, hogy a saját utamat kövessem, hogy bízzak magamban, önállóan is el tudom dönteni, hogy mi a legjobb számomra, az ősbizalom, a magabiztosság, az önmagamba vetett hit az, amit az elmúlt években elfelejtettem és most erre emlékeztet. Mindigis a saját utamat követtem, amíg nem adtam át az írányítást az életem felett orvosnak, és másoknak, és hosszú idő után, ma azt érzem, hogy eljött az idő, hogy visszavegyem ezt az írányítást és ahogy anno bíztam magamban, most már van, annyi tudás mögöttem, hogy újra bízhatok a saját megítélésemben. Azt hiszem, hogy ez az üzenet és megélés most tőle jött, anélkül, hogy tudatosan akartam volna vele kapcsolatba lépni, most mégis biztos vagyok benne, hogy ez az ő ajándéka volt ebben a pillanatban számomra. Már el is múlt, tova libbent, talán ez volt az üzenete. Ez az én ajándékom erre az ünnepre. Ennél szebb ajándékot el sem tudok képzelni. Hálás vagyok! Köszönöm Édesanyám! Szeretlek!💝💖🙏