Rengeteg szám, rengeteg bolygó

Az univerzum története csillagokban elmesélve

3.rész

HD 10180

A HD 10180 megjelölésű csillagban van valami rendkívüli. Ez egy naphoz hasonlatos csillag, mely úgy 127 fényévre tőlünk, és a Déli Vizikígyó csillagképben található. Szabad szemmel nem látható, de az Európai Déli Obszervatórium teleszkópjával 6 éven keresztül behatóan vizsgálták. És 2010-ben meg is lett az eredmény: a csillagnak legalább 6, feltehetőleg azonban inkább 7, esetleg 8 bolygója van - ennyi bolygót még egyetlen csillag körül sem találtak soha (kivéve természetesen a Napot). Ezeknek a bolygóknak a zöme nagyobb és nehezebb, mint a Föld, és a csillaguktól való távolságuk alapján a következő sorrendbe lettek rakva: HD 10180 c, HD 10180 d, HD 10180 e, HD 10180 f, HD 10180 g és HD 10180h.

Miért kell ez a sok utálatos szám- meg betűkombináció? Honnan jönnek ezek a megjelölések, és miért nem tudnak a csillagászok valami értelmes nevet adni a csillagoknak és az égitesteknek?

Pedig nem tudnak - és ez nem azt jelenti hogy holmi hidegszívű, rideg, romantikára és kreativitásra érzéketlen emberek volnának. Egyszerűen csak túl sok a csillag és a bolygó. És hát ezt a rengeteg égitestet valamilyen követhető, értelmes módon kell rendszerezni. Igen, az ókorban az emberek még "igazi" neveket találtak ki a csillagok számára - de nem mindegyiknek adtak ám nevet, csak a legfényesebbeknek. A Szíriusz név például az ógörög szeiriosz szóból ered, és valószínűleg a mitológiai szírénekhez van köze. Indiában ugyanezt a csillagot úgy hívják: Makarajgoti, a sumérek pedig Sukudunak, azaz égi nyílvesszőnek nevezték. Ezen kívül, különböző kultúrkörökből még 50 különböző néven ismert.

És itt mutatkozik meg a csillagnevekkel kapcsolatos elsődleges probléma: ha egy adott csillag különböző neveken is ismert, akkor honnan lehet tudni, melyik csillagról beszélünk? Úgy 150 évvel ezelőttig ez még nem okozott igazán nagy gondot, de mivel a modern tudomány mára abszolút nemzetközivé vált, az egyes szereplők közt hatékony kommunikációra van szükség, és egy olyan kategória-rendszerre, mely mindenki számára világos és érthető.

Az első csillag-megjelölési rendszert Johann Bayer alkotta meg a 17. század elején. Ő a csillagokat a csillagképekben elfoglalt helyük szerint osztályozta, és fényességük alapján állította sorrendbe. A csillagok neve így egy-egy görög betűből, és a csillagkép latin nevéből állt össze. A Szíriusz például az Alfa Canis Majoris nevet kapta, mivel a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga. A 18. században a brit John Flamsteed hasonló kategorizálási módszert vetett be: ő a csillagokat a csillagképen belüli helyzetük szerint rendezte sorba, és így a Szíriusz az ő rendszerében a 9 Canis Majoris nevet viseli.

Mind Bayer, mind Flamsteed  katalógusában azonban még csak pár ezer csillag szerepelt. Az idők során viszont a teleszkópok egyre jobbak és jobbak lettek, és az újonnan felfedezett csillagokat is el kellett nevezni valahogy. Ez rendszerint úgy történik, hogy rövidítéssel és kezdőbetűkkel hivatkoznak arra a katalógusra, melyben az adott égitest szerepel, és ezután következik egy betűkből és számokból álló kombináció, mely a csillag helyzetét jelöli az égbolton, vagy egyszerűen csak a katalógusban elfoglalt helyére utal.

A sok bolygónak otthont adó HD 10180 jelű csillag például, a Henry Drapper katalógusban lelhető fel, melyet 1918-1924 között állítottak össze a Harvard Egyetemen, és később a csillagász Henry Drapperről neveztek el. Ebben a katalógusban több mint 300 ezer csillag szerepel, ezért a HD rövidítéssel, mely a csillagász nevének kezdőbetűiből áll, elég gyakran lehet találkozni.

A csillagászat azonban nem hagy fel újabb csillagok felkutatásával, ezért rengetek külön féle katalógus létezik, melyek mindegyike saját rövidítéseket használ. Az eddigi legátfogóbb csillag-katalógus a GAIA nevű űrteleszkóp mérései alapján készült, és 1 692 919 135 csillag adatait tartalmazza, melyek megjelölése a GAIA DR 2 rövidítéssel kezdőik, majd egy 19-jegyű számmal folytatódik.

Persze azt a csillagászok is nagyon jól tudják, hogy az "igazi" nevek nem csak jobban hangzanak, hanem arra is sokkal alkalmasabbak, hogy a közvéleményt a csillagászattal megismertessék. 2016-ban a Nemzetközi Csillagászati Unió éppen ezért életre hívott egy olyan munkacsoportot, mely ezzel a problémával hivatott foglalkozni. A munkacsoport például az ókor óta létező különféle tulajdonnevek őserdejében próbál rendet vágni, és igyekszik egységesíteni az elnevezéseket. Egyes csillagok, melyeknek eddig csak "unalmas" katalógusmegjelölésük volt, igazi neveket is kapnak, melyeket a nyilvánosság számára meghirdetett névadási versenyeken felmerült javaslatok alapján választanak ki. A Nemzetközi Csillagászati Unió eddig 330 csillagnevet ismert el hivatalosan. A HD 10180 egyenlőre még nem került sorra.