Önkéntesség kutyamenhelyen

Ma egy egészen különleges napom volt, egy kutyamenhelyen voltam önkénteskedni. Már egy ideje érzem, hogy valamilyen módon az állatok segítésével is kéne foglalkoznom, közel állnak hozzám, a természet minden állata iránt vonzódom. Valamint úgy gondolom, hogy az életben az egyik legnemesebb feladat mások, akár emberek, akár állatok vagy más élőlények, mint pl.: virágok, segítése. Növények ápolása is lehet egy ilyen nemes cselekedet, hiszen azok is élőlények, ők is kommunikálnak egymással is, de velünk emberekkel is és ők is tudnak adni. Pl.: Apukám Párja beteg növényeket szokott venni és megmenti őket, tápoldatokkal és nem tudom még mivel, de szeretgeti őket és magukhoz térnek. Pl.: az egyik ilyen kedvenc növényem a kertemben egy Sakura fa, amit betegen vett és gyönyörűen kivirágzott tavasszal és a nyáron. Visszatérve az állatokhoz, azért is mentem el önkénteskedni, mert szeretnék hasznára lenni az élővilágnak, szeretnék valami jót és hasznosat cselekedni, és ezzel jó karmát is építek, jóga nyelven karma jógát végzek. És hát én is nagyon sokat kaptam a természettől, a cicáimtól, és sok jószándékú emberrel találkoztam, akik segítettek engem és ebből szeretnék visszaadni. Ezt a weboldalt is azért kezdtem el, mert nehéz dolgokon mentem keresztül, és szerettem volna a történetem megosztásával segíteni azoknak, akik hasonló dolgokon mennek át. Amikor elindítottam ezt a weboldalt, akkor megosztottam részletesen a történetem, de nem találtam megfelelőnek az írásom, úgyhogy azt a szöveget töröltem és még azóta sem tudtam újra írni, valahogy még nem találom hozzá a megfelelő szavakat, ezért ez még várat magára. De szeretném majd pótolni, csak majd akkor, ha magától jön, nem akarom és nem is tudom erőltetni. Ma sok kutyussal találkoztam, volt amelyik szabadon rohangált és voltak olyanok, akik be voltak zárva. Sajnos az etetésnél nem lehetett jelen lenni, csak az étel előkészítésében tudtam részt venni. Többnyire mosogattam és takarítottam, ami nem okozott gondot, mert szeretem csinálni, de szívesen részt vettem volna olyan feladatokban, amelyekkel közelebb kerülhettem volna a kutyik gondozásához, de ilyenben sajnos nem volt részem. Azért volt egy kis kutyisimi, meg az egyik kutyus végig mellettem állt, vagy 1 órán keresztül, amíg mosogattam, pontosabban ott ugatott mellettem. Lehet, hogy ételt várt tőlem, nem tudom, mindenesetre nagyon kitartó volt és bár nem szabadott megsimizni, mert vadnak mondták, nagyon cuki volt ahogy mondta ott mellettem a magáét és nem mozdult mellőlem. Úgy képzelem, hogy nem minden menhely egyforma, de lehet, hogy ezek a helyek tényleg nem a legboldogabb helyek, hiszen ott van a sok kutya bezárva, támogatásokból tartják fenn őket, nagyon kell spórolni, hogy minden kutyának jusson étel és hát nem is ezek a legtisztább helyek. Idén nyáron találkoztam egy lánnyal, az egyik macskamenhely vezetőjével, aki azt mesélte, hogy több százezer forint tartozásuk van. És még régebben voltam egy másik kutyamenhelyen, ami szintén egy lehangoló telep volt. Sajnos ezek a helyek, úgy látszik, tényleg nem arról szólnak, hogy milyen boldogok az állatkák, bár úgy gondolom, hogy azért nagyon hálásak, hogy vannak, akik foglalkoznak velük. Inkább a dolgozóknak nem lehet könnyű, hogy minden nap szembesülnek azzal, hogy mennyi magára hagyott ártatlan állat van, akiket nem értékeltek a gazdáik. És hát a kapacitásuk is véges, és nem lehet könnyű nemet mondani egy kirakott állatra. Mindezen körülmények ellenére, jóérzéssel jöttem el, mert tudtam, hogy most valami jót cselekedtem. Úgyhogy minden viszontagság ellenére azt hiszem, hogy újra fogok menni és lehet, hogy nem csak ide, hanem más menhelyekre is. 🐶🐩❤️🧡