A szorongástól az önbecsülésig - könyvajánló
Kiolvastam. Szeretem a pszichológiai témájú könyveket, mert sokat tanulok magamról általuk. Ezt a könyvet még régebben kezdtem el, a könyvajánlómban is megemlítem, amikor kiraktam, a felénél jártam, de már akkor tudtam, hogy érdemes elolvasni. Volt, hogy félretettem, mert meg kellett emésztenem az olvasottakat, aztán folytattam. A buszon olvastam mindig, amikor utaztam és most olvastam ki. Szívvel ajánlom, mert tényleg sokat lehet belőle tanulni. Alább megemlítek néhány részletet a könyvből, kedvcsinálónak:
"Amikor azt mondjuk valamire, hogy ezt nem bocsátjuk meg magunknak... Ez megbocsáthatatlan! Két nagy tévedést érdemes kiemelni. Az egyik, ha azt hisszük, hogy elég, ha Isten megbocsát nekünk. Nem elég. Ha én nem bocsátok meg magamnak, Isten hiába bocsátott meg nekem. ... A másik, amikor valaki bagatellizálja a bűnét. Hiszen, ha nincs bűn, akkor azt megbocsátani se lehet úgy, hogy az hatékony legyen. ... Igenis vannak dolgok, amelyekre nincs mentség, mégis meg lehet bocsátani azokat. Nincs mentség, de fel lehet őt oldozni. Nem lehet elfelejteni, de ki lehet engesztelődni."
"Amikor nem vagyunk együttérzőek magunkkal... Amikor azt mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, bűnös vagyok, lehetetlen alak vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük meg magunkat. ... Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla. ... Amikor elhangzik tőlünk egy önmagunkat gyalázó mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink, de ma már mi ismételgetjük magunknak."
"Egyszerre méltányolom az egyediségemet és a másokkal való azonosságomat, hasonlóságaimat."
"Az a szép, hogy te lehetsz ilyen én meg olyan, közben pedig képesek vagyunk együtt lenni, együttműködni."
"... a gyöngébb részeket kellene jobban becsülni, mert ami eleve jó helyzetben van, az úgy is tudja, hogy ő értékes. A magát kevésbé értékesnek tartó részt kellene inkább méltányolni, mert ő még nem tudja, hogy nélküle nincsen teljes élet."
"Amikor valaki sebzett, előfordulhat, hogy bizonyos testrészeit úgy tekinti, mintha azok nem is hozzá tartoznának, ezért elhanyagolja őket. Érdemes végig gondolni, van-e olyan testrészünk, amiről azt gondoljuk, hogy elfogadhatatlan. A sport, a mozgás, a tánc azért nagyszerű lehetőség, mert két dolgot egyszerre mélyít el bennünk. Az egyik, hogy tudatosabbak leszünk a testünkkel kapcsolatban, ezért aztán figyelünk rá és értékeljük azt. ... Ha becsülöm magam, akkor elutasítom a rossz bánásmódot a testemre vonatkozóan is, és a saját testemmel is jól bánok. ... Sokan éhségként észlelnek másfajta hiányokat is, ezért akkor is esznek, ha feszültek, ha magányosnak érzik magukat, ha dühösek, ha csalódottak, ha izgulnak, ha tanácstalanok, ha unatkoznak..."
"Nagyon erősíti a belső önbecsülést, ha valamiért, valakiért felelősséget vállalok. Tárgyak, növények, állatok, emberek. Mekkora ereje van annak, hogy azt mondom, én ezt vállalom, és megcsinálom, ahogy csak tudom! A felelősségvállalás önmagamért, a fejlődésemért, az életemért megerősít a létezésemben, szilárdabbá tesz, és erőforrást jelent. Gyógyító ránk nézve is, amikor sebzetten és nyomorultan is elkezdünk másokért dolgozni, másoknak javára lenni. ... Az önmagunkért és másokért való felelősségvállalás kompetenciatudatot ad, és segít kilátnunk abból a tévképzetből, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, semmire se vagyok jó, miközben értékek bontakoznak ki általunk."
"Dönthetek arról, hogy mely tapasztalataim alapján akarom élni az életem. Egészen biztos, hogy találkoztam már valakivel, aki értékelt, szeretett, megbecsült engem, ezért elhatározhatom, hogy neki hiszek és nem magamnak, amennyiben sebzett az önbecsülésem."
"Kockázatot vállalok. Kudarckerülő magatartásból az önbecsülés nehezen épül föl. Ezért összegyűjthetem a bátorságomat az élethez. ... Ha nem kudarckerüléssel töltöm az időm, hanem merek kockáztatni, mert bizalmat szavaztam valami jónak, akkor ez azt jelenti, hogy néha vereséget is fogok szenvedni. Természetesen fogok rossz döntéseket is hozni. Normális, hogy elrontom! Sőt, nemegyszer éppen a félresikerült dolgainkból értjük meg azt, amit igazán érdemes megtanulni az életben. A vereség a győzelem része. A kudarc a siker része."