A Nagy Medve és a Göncölszekér
Az univerzum története csillagokban elmesélve
8.rész
Merak
A Merak a Göncölszekér 6 legfényesebb csillagának egyike. A Göncölszekeret szinte bárki felismeri az égen, és sokan úgy gondolják, önálló csillagképről van szó. A Göncölszekér azonban nem csillagkép, hanem úgynevezett "aszterizmus", azaz bizonyos csillagok markáns csoportja, aminek az emberek a hivatalos csillagképektől függetlenül különleges jelentőséget tulajdonítanak. Amióta az ember első ízben nézett fel tudatosan az égre, és észlelte, hogy ott csillagok vannak, csillagképeket kezdett belőlük alkotni, melyek köré aztán mitikus történeteket szőtt. Ezek koronként és földrészekként egészen eltérőek voltak, és a történetek középpontjában nem is mindig ugyanazok a csillagok álltak. "Hivatalos" és az egész világon érvényes csillagképek csak azóta léteznek, mióta a Nemzetközi Csillagászati Unió 1928-ban az égboltot 88 világosan elkülönülő részre osztotta. Ma ezeket nevezzük csillagképeknek.
A Merak és a Göncölszekér másik 6 csillaga a Nagymedve csillagképben található, de azon belül nem alkot önálló csillagképet. Ugyanúgy, mint a Plejádok (magyarul Fiastyúk) elnevezésű, jól elkülöníthető csillagcsoport sem, mely szintén aszterizmus, mivel csupán a Bika csillagkép egy részét jelöli. Némelyik aszterizmus különféle csillagképek szélén rajzolódik ki: például a Hattyú csillagképben lévő Deneb, a Lantban lévő Vega és a Sasban található Altair alkotják a jól ismert Nagy Nyári Háromszöget, mely - alig meglepő módon - az északi féltekéről mindenekelőtt nyáron figyelhető meg a legjobban.
Az emberi kreativitás azonban ennél sokkal többet is beleláthat az égi jelenségekbe. A Nyilas csillagképben például egy teáskannát lehet felfedezni, a Kis Rókában pedig ruhafogast (igaz, ez csak távcsővel vagy csillagászati teleszkóppal látható); a Zsiráf csillagképben található a Kemble-kaszkád, mely nem más, mint egy 20 csillagból álló ereszkedő "vonalzuhatag"; a Kosban pedig egy légy. És aki szabadjára meri engedni a fantáziáját, az bizonyára még ennél is sokkal több képet vél felfedezni a csillagos égen.
A Merak bizonyos értelemben részét képezi egy másik aszterizmusnak is. A Dubhe nevű csillaggal együtt alkotják ugyanis a Göncölszekér elülső részét, és ezt a részt néha "mutatónak" vagy "mutatóujjnak" is nevezik. Ha ugyanis az ember képzeletben összeköti őket, és aztán ezt a távolságot még ötször felméri ugyanabban az irányban, akkor eljut a Sarkcsillagig, mely mindig az északi irányt mutatja.
A Merak azonban csillagászati szempontból is nagyon érdekes. Hatalmas, forró óriáscsillagról van szó, melynek tömege kétszer, nagysága háromszor nagyobb a Napénál. Majdnem 5000 Celsius-fokkal forróbb, és több mint hetvenszer olyan fényesen világít, mint a Nap. A Göncölszekérrel és a Nagy Medve szinte összes fényes csillagával egyetemben az úgynevezett Nagy Medve Mozgó Halmazhoz tartozik.
A mozgó halmazok olyan csillagcsoportok, melyek a Földről nézve mind azonos irányba haladnak. Ez a közös "származásuk" okán van így. A Nagy Medve Mozgó Halmaz csillagai úgy 300millió évvel ezelőtt keletkeztek, ugyanabból a hatalmas gázfelhőből. A csillaghalmaz a Tejútrendszeren való áthaladás során lassanként egyre jobban feloszlott. A csillagok nagyjából még mindig ugyanabban az irányban mozognak tovább, mint annak idején, csak némelyik gyorsabban, némelyik meg lassabban.
A Nagy Medve Mozgó Halmazhoz tartozó csillagok számunkra viszont azért nem tűnnek egy csoportnak, mivel tagjaikat szétszóródva látjuk az égen, és ez a tőlünk való, viszonylag csekélynek mondható távolságuknak köszönhető: az egész csillaghalmaz központja úgy 80 fényévre van tőlünk, a Merak pedig, a maga 79 fényévnyi távolságával még közelebb.
Addig azonban, míg a Nagy Medve halmaz annyira feloszlik a Tejútrendszerben, hogy a Göncölszekér már felismerhetetlenné válik, és a Merak-Dubhe páros sem mutat többé észak felé, még nagyon sok időnek kell eltelnie. És ha akkor még lesznek emberek, akik az égboltot fürkészik, biztosan találnak majd új csillagképeket, melyek újabb és újabb történetek elmesélésére indítják őket.