Galamb, mint szimbólum

Kulcsszavai: Béke, remény, érzékenység, feltámadás, a lélek fénye​​ (sőt: szentlélek),​​ tisztaság, megbocsátás, feloldozás, szublimálás, anyaság, szolgálatkészség, a Földanyával való kapcsolat, női kreativitás. Negatív olvasata​​: csapást, erőszakot, félelmet, a bűnösség érzetét, rossz lelkiismeretet, elszennyeződést, a lélek tisztátalanságát és tehetetlenséget jelent.

A galamb​​ csupa olyan dolgot jelképez, amely igen-igen szükséges abban a folyamatban, amit​​ transzformációként, magasabb rezgésszintre jutásként​​ emlegetnek. A galamb éneke (a burukkolás) a​​ víz minőséggel hozható összefüggésbe​​ -​​ pedig egyébként a földies​​ Bika és​​ a levegős​​ Mérleg, vagyis a Vénusz​​ állata​​ -​​ és arra emlékeztet, hogy​​ mindig van lehetőség új vizekre evezni, hogy gyászoljuk ugyan, ami elmúlt, de forduljunk a jövő felé. Életmódja egyébként is​​ igen rugalmasan alkalmazkodik​​ ahhoz a helyhez, ahol éppen tartózkodik, így a megújulásra (vesd össze: transzformáció) is mintát mutat. A jövendölés madaraként megmutatja:​​ mi van éppen születőben az életünkben. A galambbal való viszonyunk megmutatja: hogyan foglalunk állást a békés megoldások mellett avagy ellen.​​

A felmerülő kérdések közt lehet többek közt:​​

Az együttélés, együttműködés a természettel és másokkal mekkora megterhelést jelent?

Képesek vagyunk-e megbocsátani?​​

Mennyire vagyunk rugalmasak?​​

Milyen megoldást tudunk találni az egyensúly megteremtésére?